Második rész

Sziasztok ! Nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy csak most hozom a részt, hisz több mint egy hónappal ezelőtt kellett volna. Nagyon szégyellem magam! Rengeteg kisebb - nagyobb okok miatt nem hoztam részt amibe nem szeretnék belemenni, hisz az nem mentség semmire. A lényeg, hogy újra itt vagyok, és amint befejeződnek a blogok átalakítása - amit egyébként nagyon szépen köszönök Eszternek - heti szinten fognak jönni részek. Még pontosan nem tudom,melyik nap,de majd állítok össze egy időpont 'naplót' a blogok vezetésével kapcsolatban. A rész megérkezett, remélem tetszeni fog Nektek. Komizzatok, pipázzatok vagy írjatok a ChatBox - ban. :) 

Még egyszer nagyon sajnálom a kimaradást ! Igyekszem minél előbb hozni a 3. részt ! 

Love ya,

Ken. 

-Na látod, én meg mondtam ! - nyögte be végül barátnőm, visszarázva a valóságba minket. Justin egy sötétkék hasonló melegítőt viselt mint amilyenbe jött, és egy fekete trikóba bújt éppen bele, így kilátást nyerve tökéletesen kidolgozott felsőtestére.

-Igen te meg. Te mindent. - ráztam meg a fejem, visszatérve az 'élők' közé. Összenéztünk barátnőmmel, és elindultunk a többiek felé. Beálltunk a helyünkre,és vártuk a még kint beszélgető Justin, aki pár perccel később be is jött. Elmondta, a menetet, ami igen görcsös lett, de oké. Első sorban futással indítottunk, abból is három kör, utána bemelegítés,majd erősítő feladatok. Mind - e közben kaptunk zenét is,aminek örültem, hisz így jobban esik a mozgás. Legalábbis nekem. Második órán, szabad foglalkozás volt, ugyanis a másik osztály is Justinra maradt, mivel Mr.White - nak az igazgatóval kellett foglalkoznia. Aránylag gyorsan, és jól telt ez a két óra. Sokat segített, hogy kaptunk zenét,és az is persze, hogy Justin is csinálta velünk a feladatokat.

Órák után 

-Nyugi már ! - nevettem el magam, amint kiléptünk az iskola épületéből. Barátnőm teljesen fel van pörögve. Nem lehet lelőni. Nem tudom mi van vele.
-Én teljesen nyugodt vagyok. - vágta rá,majd leugrott a lépcsőről. Tényleg nem tudom mi van vele,de érdekel.
-Merre? - tettem fel a kérdést barátnőmnek, aki beletúrt hosszú barna hajába, majd telefonja képernyőjére nézett.
-Haza. Vigyáznom kell a húgomra. - forgatta meg a szemét. Hope és Annie között nem a legjobb a viszony. Nem édestestvérek.
-Segítenék, de megígértem Londonnak, hogy sietek haza. - fújtam ki hangosan a bent tartott levegőt.
-Noel még mindig nincs otthon ? - nyílt el barátnőm szeme. Megráztam a fejem, jelezve még nem nincsen. Egyébként Noel apánk, és üzleti úton van. - Már lassan egy hónapja Sydney - ben van.
-Sok a munka. - rántottam vállat.
-De ennyire ? -csóválta a fejét Hope.
-Hát látod. - sóhajtottam. - De mindegy is. Nem nagyon igyekszik haza,mellesleg csak Londonnal beszél telefonon. Velem nem igazán tárgyal. Nem tudom mi van vele.
-Nem ilyen volt. Az év elején még semmi baj nem volt.
-Hát látod ezt mondtam neked. - túrtam bele hajamba. Ekkor megszólalt a telefonom. Nővérem száma, és képe villogott a kijelzőn de csupán csak pár másodpercig. - Megyek, mert London már ideges. - forgattam meg a szemem, majd megöleltem barátnőm.
-Vigyázz magadra. - nyomott egy puszit arcomra. Elváltunk egymástól,majd mind a ketten megindultunk a megfelelő irányba. Gyorsan haza értem hisz szedtem a lábaim. Otthon nővérem a kanapé előtt ült, és bőszen nyomkodta telefonját.
-Szia ! - köszöntem Londonnak, majd a cipőm levetve, indultam el a lépcső felé.
-Milyen volt a suli ? - nézett utánam, testvérem.
-Fárasztó. - adtam egyszerű választ,a lépcső közepénél járva, majd pár pillanattal később már a szobámban voltam. Lepakoltam a fotelbe, majd levágódtam az ágyra. Törökülésbe elhelyezkedtem, majd ölembe vettem laptopom, és felnéztem a közösségi oldalakra. Így,hogy szó volt apáról, kíváncsi vagyok frissített - e valamit az elmúlt pár napban. Sydney nem éppen a szomszédban van, amit apa is nagyon jól tud, mégis állandóan Londonnal beszél. Velem már szinte szóba se áll. Nem tudom mi lett vele,de azért örülnék neki ha néha napján dobna egy üzit, hogy jól van. Az adatlapjára kattintva, az utolsó frissítést, pár perce végezte, ami annyit jelent, hogy fent van. Kíváncsi vagyok, hogy vissza fog - e írni. A chat - ablakban kikerestem a nevét, majd rákattintottam, és a felugró kis ablakba írni kezdtem.
Emma Montgomery : Szia apu. Hogy vagy, minden oké Sydneyben ? Mikor jössz haza ? Örülnék, ha néha legalább egy üzenetet írnál, hogy jól vagy ! - küldtem el, ezt a pár mondatot. Igazság szerint sok esélyt nem láttam, hogy megnézni, na meg hogy válaszolni fog, de kellemesen csalódtam, ugyanis alig fél percen belül már érkezett is a válasz.
Noel Montgomery : Szia szívem, igen minden oké, bár rengetek a munka. Még nem tudom, amint végzünk a feladattal, Dan szerint még egy hét, de legkésőbb két hét és otthon vagyok. Ne haragudj Em, de egyik helyről a másikra rohanunk annyi szabadidőm nincs, hogy normálisan nyugodtan meg tudjak inni egy kávét. Rengetek értekezlet van, konferencia, bemutató.

Emma Montgomery : Az még nagyon sokára lesz :( Jó persze megértem, de azért két hely távolsága között írhatnál, vagy hívhatnál. Londonnal állandóan beszélsz, velem meg szóba se állsz.
Noel Montgomery : Hamar el fog telni. Nővéreddel se beszélek állandóan, csupán egy két szót, de ennyi. Most komolyan így gondolod ?
Emma Montgomery : Teljesen komolyan !!! De mindegy ez valószínű semmin se változtat ugye bár. De mind egy felejtsd el. Milyen ott ?
Noel Montgomery : Azért jó tudni, hogy a saját lányom, úgy gondolja, hogy kerülöm. Sajnálom már mondtam, de muszáj dolgozni. Szép hely,nagyon is. Jó levegő. Ha vége van ennek az egésznek, és hazaértünk, majd eljövünk együtt is, ha lesz kedvetek.
Emma Montgomery : Nem azt mondtam !! Csak, azt hogy Londonnal beszélsz, velem nem. Nekem mindegy.
Noel Montgomery : Emma, ne legyél már ilyen ! Muszáj dolgozni, tudod te is. 18 éves vagy azt hittem már meg tudod érteni, ha Londonnal kell maradnod.
Emma Montgomery : Értem én. És tudom. Csak rossz. Ennyi az egész.
Noel Montgomery : Nekem is, elhiheted, De mennem kell, majd beszélünk. Szeretlek titeket ,és vigyázzatok magatokra !! <3
Emma Montgomery : Hát jó. Mi is szeretünk,és vigyázunk ! Ti is ! Puszi :* <3 - küldtem el - nagy valószínűséggel az utolsó - üzenetet, majd lecsuktam a laptopom. Megérte, hogy dolgoznia kell, de mégis csak a lányai vagyunk, foglalkozhatna kicsit többet velünk. Kis koromban is, állandóan bébiszitterek vigyáztak ránk, amíg apa dolgozott. Kicsit már sok. Ha pedig mégis van egy kis szabadidőnk, akkor se lehetünk hármasba sehol se, ugyanis apa eléggé .... öhm szóval szerintem ha azt mondom, hogy a 18- 90 éves kör közötti nők megfordulnak utána az utcán akkor értitek, nem ?! Szépséghiba annyi, hogy mikor London született apa még csak 17 volt, még gyerek, és nagyon azóta se nőtt fel. Legalábbis külsőre. Komoly, felelősségtudó 37 éves két gyerekes apa, egy 20 éves testébe 'zárva'. Baba arc, modell testalkat, kisfiús vonások, fiatalos stílus. Nem nagyon hiszik el róla, hogy már bőven harminc fölött van, és van két lánya, így a családi programok általában egy úgymond kisebb interjúval végződnek. És akkor még csodálkozik, hogy ki vagyok akadva. London könnyen van ő nem hisztizik ugyanis volt már rá példa, hogy elment apával dolgozni, én pedig a suliba punnyadtam a könyvek felett. És sokak szerint szerencsés vagyok, csak mert meg van mindenünk. Hát tényleg,milyen igazuk van.
-Emma,te az élők között vagy egyáltalán ? - csettintett (??) nővérem orrom előtt. Ennyire elgondolkoztam volna ?! Uhh ciki.
-Azt hiszem. - túrtam bele hajamba, majd a gépet az éjjeliszekrényre tettem.
-Mi a baj ? - ült le mellém, majd térdemre simított. - Valaki valami olyat írt ? - nézett a laptop felé.
-Nem , csak, csak apával beszéltem. Még egy hét de lehet hogy kettő, és haza jönnek. - sóhajtottam
egy nagyot.
-Nekem is hiányzik, hidd el. Már lassan több mint egy hónapja nincs itthon.
-Tudom, hát épp ez az. Állandóan csak a munka, nem sok ideje van ránk.
-Azért ez nem éppen így igaz. - rázta a fejét nővérem. - Azért szoktunk merre sok fele.
-Ja csak épp minden öt percbe valaki odajön, hogy melyikünk van együtt vele. - húztam el a szám.
-Örülj neki. - nevetett nővérem. - Legalább nem olyan mint a többi apa. Laza, minden hülyeségbe benne van, olyan mint egy tinédzser, és igen sokan ismerik a Montgomery nevet, neki köszönhetően. A húszasok között simán elvegyülne.
-Igaz. - simítottam tarkómra. - Mellesleg azt írta, hogy majd elvisz minket Sydneybe.
-Na látod. Egyébként ha hazajöttek, egy ideig biztos nem fog elmenni itthonról. Felújítások lesznek a cégnél.
-Valami jó hír. - tápászkodtam fel a helyemről. - Mi lenne ha tartanánk egy csajos estét ? - néztem tesómra, aki bólintott egy nagyot. - Akkor gyere. - húztam fel az ágyról, majd vigyorogva nyomtam egy puszit arcára, és kihúztam a szobámból.

Egy hónappal később :

Ez alatt egy hónap alatt rengeteg minden történt. Minden a suliba kezdődött. Roose - al való balhénk végett kaptunk egy egy igazgató beírást, amit egy szaktanári követett ugyanis órán rajta kaptak a telefonozáson. Utána London, és a pasija. A srácot még nem láttam, sőt még a nevét se tudom, de nővérem alig volt otthon az egy hónap alatt. Aztán apa. Persze az egy max két hétből egy hónap lett. Mindenkivel összevesztem, egyedül barátnőmmel nem. Londonnal nem igazán szóltunk még egymáshoz a mai nap folyamán, de ezen nem is szándékozok változtatni. Apára is haragszok, vele is sikerült összevesznem telefonba. Ez nem az én évem. Szeptember első fele még elment, de a vége már katasztrofális volt. Na nem mintha az október jobb lenne. Londonnal a repülőtéren ácsorogva várjuk apáékat, akiknek nem rég szállt le a gépük. Nem sok kedvem volt eljönni, legszívesebben otthon lennék az ágyamba, és valami jó vígjátékot néznék egy halom párna között, de nem lehet. A repülőtér dugig van,pedig még csak reggel hét óra. Kezembe pénztárcám, telefonom és kulcsaim szorongatom, míg London engem bámul. 

-Nem mehetnénk már ?! - néztem szét, de apát még sehol se láttam.

-Talán ha jó irányba nézelődnél ! - mutatott hátam mögé, nővérem. Megfordultam, és egyből kiszúrtam apát. Akár egy húsz éves. 

-Legalább egy kicsit örülhetnél. - kezdett el húzni Noel felé London. Happy vagyok. Tényleg. Csak rossz kedvel. London már réges rég apa nyakába lóg, én pedig mint egy hülye,állok a reptér közepén és várok. Várok, hogy kiölelgessék magukat és induljunk.

-Em. - nyomott egy puszit fejem búbjára Noel, és szabad kezével szorosan magához ölelt, ám mikor rájött, hogy semmi reakció eltolt magától. - Kisasszony hisztizik, mit követtem el ? - nézett rám kérdően.

-Oh, semmi említésre méltót. Mehetünk ? - kérdeztem majd választ meg se várva indultam el kifelé.

London szemszöge :

  

Emma egész nap hisztizett,de hogy mi baja van nem tudom. Nem szól hozzám, csak ha muszáj apával is flegma. Nem tudom mi ütött belé. Egy hónapja mintha kicserélték volna. Rá se ismerek. Ez nem az a lány akit én ismerek. Ez egy ördög. Nem tudom mit csinált a húgommal, de kérem vissza !!

-Nem tudom. Egy hónapja rá se ismerek. Mintha kicserélték volna. - válaszoltam Noel kérdésére, majd méregzsák után siettünk.

-Még nem csinált ilyet. Hiszti volt már, de ilyen még nem. Nagyon remélem, hogy semmire nem jött rá.

-Nyugi,semmire. Szerintem az a baja, hogy alig vagyunk együtt. Sőt biztos. Justinnal is beszélnem kellett, nem sok időm volt Emmára, na meg a Sydney s sztori. Olyan kicsi még. Lehet hogy 18 éves, de benne van a még kislány, aki vágyik a figyelemre, azt viszont valljuk be, hogy igaza van. 

-Szerintem mind hármunknak ugyan olyan rossz ! De ez csak is Emma érdeke. Miatta csináljuk azt amit. - komolyodott el apa. 

-Hát de semmit nem tud erről, azért őt is megértem.

-Persze én is, de inkább még mindig csak ő durrogjon mint más. - csapta le a csomagtartót, majd megköszörülte a torkát. Telefonját zsebébe csúsztatta. - Gyere. - váltott normál hangnemre, majd beszálltunk a fekete kocsiba. 

Emma szemszöge : 

Fél órával később, már a nappaliba kapcsolgattam a falra szerelt laptévé csatornái között valami normális film után kutatva. Nővérem a nappali másik felébe, míg apa az emeleten pakol. London többször is próbált beszélgetést kezdeményezni, de  nem sok sikerrel, ugyanis csak vállrántással válaszoltam, így inkább laptopjába temetkezett. Mindenhol szappanopera van, így inkább a SpongeBob mellett döntöttem.

Noel szemszöge :

Teljesen megértem Emma viselkedését, és sajnálom, hogy nem lehetünk többet együtt, de ha tudná az igazságot akkor megértené mi miért történik, de az ő biztonsága érdekében nem tudhatja meg, hisz ki tudja hogy reagálna rá. Egyszer el kell majd mondanom neki, de nem most, és nem ma. A Sydney - s sztorit szerencsére elhitte, és London is nagyon jól titkolja a dolgot. Nagyon sötét kör közepébe csöppent Emma, London pedig ... Ő pedig már 'védelmező'. Nem, nem én vittem bele a rosszba a lányaim. Ők már A rosszba születtek. Ez egy sötét és mocskos kör, amiből nincs kiút ....!

Sziasztok, még annyit szeretnék így a történet végéhez fűzni, hogy Noel Montgomery új főszereplője a történetnek,ezért is volt szó róla olyan gyakran. Justin a 3. résztől fog folyamatos szereplője lenni a történetnek, és a bonyodalmak kezdete is onnan fog kezdődni ! :) 

Új szereplő :

Noel Montgomery, 37 éves Emma és London apja. Fiatalos külseje néha 'átok' ám a szituációk többségében áldás. Komoly, szigorú, ám bizonyos körökben olyan akár egy rossz gyerek. Imádja lányait, ám egy sötét titok miatt keveset van kisebbik gyerekével, míg nagyobbikkal rendszeresen. Sokan azt hiszik, a két lány valamelyikének párja, ám ez sem őt sem a lányokat nem zavarja, hisz büszke arra, hogy a korához képest fiatal külsővel áldották meg. Sokan ismerik,és tartanak is tőle. Sokszor mondogatta, és mondogatja is : Addig örülj amíg egy kicsit is kedvellek ! 

Noel

 

 

Nem rész

Sziasztok, nagyon sajnálom de ma nem tudok részt hozni. A laptopom bekrepált, így sajnos a rész késni fog ! :( Előreláthatólag Dec. 5. - ig nem tudok részt hozni, de amint kész lesz a gépem, már hozom is ! Tényleg nagyon sajnálom ! Köszönöm a megértéseteket :)

Ezer csók, Kendra

<3

Első rész

Emma Montgomery

-Ez most komoly ? - kérdezte nővérem, majd harapott egyet a szendvicséből.
-Teljesen ! - bólintottam majd kortyoltam egyet a bögre tejes kávémból. - Na de én azt hiszem megyek, mert nem szeretnék már az első nap elkésni. - nyomtam egy puszit London arcára, és felszaladtam a lépcsőn. A szekrényemhez mentem, majd előkotortam egy cuki összeállítást és  felöltöztem, majd csináltam egy alap sminket, ami szemceruzából, spirálból és egy kis ajakfényből állt. Mivel hajam szög egyenes így csak simán kifésültem és két oldalra választottam. Fújtam magamra egy kevéske parfümöt majd belebújtam fehér tornacipőmbe, vállamra tettem a táskám, kezembe vettem mobilom, majd kiléptem az én kis birodalmamból. Lementem a lépcsőn, majd kiléptem a bejárati ajtón, és elindultam az iskola felé. Nem olyan rövid az út, így fél előtt pár perccel értem oda. Barátnőm Hope már ott várt az épület előtt. Mikor meglátott elkezdett nevetni. Sejtettem mi jutott eszébe, sanda gyanúm van a tegnapi nap tetszik neki ennyire. Az évnyitó után összekaptunk Roose - al, az osztály hercegnőjével, és hát annyira felidegesített, hogy kikaptam barátnőm kezéből a flakon ásványvizet, és az egész üveg tartalmát ráborítottam.
-Hé felejtsd már el ! - léptem elé vigyorogva.
-Jó csak tudod, vicces volt. - vigyorgott ő is.
-Igen azt gondoltam, bár nem, Roose - nak annyira nem tetszett mint például neked. - rázta a fejét hevesen.
-Igen ez egyértelmű. - bólintott helyeslően. Már éppen azon voltam, hogy válaszoljak, mikor a környéket egy gyönyörű korom fekete sport autó verte fel. Még sosem láttam erre felé ezt az autót, fogalmam sem volt kié lehetett. A diákok tekintetüket a luxus járművön legeltették arcukon látni lehetett, hogy nem tudják ki a gazdája.
-Szép kis kocsi. - állapította meg barátnőm tekintetét végigvezetve rajta. Én csak helyeslően bólogattam, egyetértve Hope - pal. Az autó megállt az iskola épületével szembe, majd a tulajdonosa leállította a motort, és nem sokkal ki is szállt belőle tulajdonosa, aki nem más volt mint az új osztályfőnökünk. Akár csak a tegnapi nap folyamán ma is nagyon jól nézett ki. Egy szürke ülepes nadrág volt rajta és egy vastagabb sötétszürke kapucnis pulcsi aminek ujját feltűrte, így kilátást nyerve alkarján elhelyezkedő tetoválásaira. Haja tökéletesen állt, nézve az ég felé. Gyönyörű mogyoróbarna szemeit egy fekete napszemüveg mögé 'rejtette'. Olyan ... annyira  ... nagyon ... Na álljunk meg  egy percre ! Én most a tanáromról 'áradozok' ? Mi ez már ! Ciara ébredj ! - pofozta fel magát a kis én a fejembe. Megráztam a fejem, majd barátnőm felé fordultam.
-Szerintem menjünk ! - ajánlottam fel,bár amint ezt kimondtam már meg is szólalt a jelző csengő. Hope bólintott,majd a teremig meg se állva baktattunk. Osztályba mindössze 15 vagyunk, abból is csupán négy a fiú, szóval mi amolyan 'selejt' osztály vagyunk. De jó is ez így csaj uralom van. Egyedül Roose az aki nem jön ki senkivel csupán a 'barátnőjével' Amandával, de vele is csak azért van mert van pénze. Szánalmas, de ő tudja. Mint már mondtam csak tizenöten vagyunk így öt szabad hely van, amiből a hátsó kettőt el is foglaltuk barátnőmmel. Letelepedtünk egy egy székre,majd hátam a falnak döntöttem, felkönyököltem a padra, majd a maradék egy két percet beszélgetéssel töltöttük.

London szemszöge :

 Hazudtam. Hazudtam a húgomnak. Mindenben, de félek ha megtudná az igazat olyat tenne amit utána megbánna. Nem mondhattam meg neki ! Egyszerűen nem voltam rá képes,pedig számtalan alkalmam lett volna rá. Nincs bátorságom. Meg kell védenem mindentől, még ha az életem múlik is rajta, hisz biztonságban kell lennie, különben ....
-Hé, itt vagy ? - hallottam meg a vonal túlsó oldalán várakozó személyt.
-Igen persze. - túrtam bele hosszú barna hajamba, majd leültem a kanapéra, lábaim felhúzta majd átöleltem bal kezemmel, állam térdemre támasztottam. - Minden rendben ? - tettem fel az első normálisan hangzó kérdést, ami eszembe jutott.
-Idáig minden ! Mikor odaértem,Hope - al beszélgettek, majd a terembe mentek. - felelte - London nekem ez nem megy ! - sóhajtott. - Tudod,hogy bármit megcsinálok, és eddig is mindenbe benne voltam,  és leszek is, de ez nekem nem megy !
-Kérlek ! Én nem mehetek oda, az milyen lenne. Én semmiből nem vagyok jó, és épp, hogy csak betöltöttem a húszat ! Csak rád számíthatok ! - folyt végig az első könnycsepp arcomon.
-Majd csak valahogy kibírom. - hangzott a válasz. - És tízen egy csajjal napi több órát ?! Igen ki fogom bírni. - nevetett a telefonba. Én is így tettem, majd megtöröltem arcom. - Mellettem biztonságban van ! Ne aggódj !
-Köszönöm ! Köszönök mindent ! - hálálkodtam. A háttérben hallani lehetett a csengő hangját.
-Ne köszönd ! De most mennem kell ! - hallottam, hogy valamit nagyon rámol. - Amint tudlak hívlak ! Szeretlek ! - istenem, annyira imádom !
-Én is szeretlek ! Szia ! - köszöntem el. Telefonom a fotelbe dobtam, arcom tenyerembe temettem, és zokogni kezdtem. Nem tudom meddig fogom még ezt bírni !

Emma szemszöge :

 Amikor megszólalt a csengő, csak úgy este be rajta a többiek, persze elől Roose and Amanda. De ez nem meglepő. Épp, hogy csak elfoglalták a helyüket, belépett a számomra még mindig 'névtelen' tanár, aki mellesleg nagyon jól ki. Letette a dolgait, majd egy laza mozdulattal felült az asztalra. Tekintetemmel körbepásztáztam az osztályt, és szinte minden lány a padra könyökölve eltátott szájjal, csillogó szemekkel nézték minden mozdulatát. Azt hiszem itt nem lesz bukás tesiből - előző fél évbe mindenki kettes volt, szép mi ?!
-Szóval, akkor egy gyors bemutatkozás. - sóhajtott egy nagyot. - A nevem Justin Bieber, én leszek az új ének - tesi tanárotok, valamint az osztályfőnök is. Mivel nem sokkal vagyok öregebb nálatok, így szerintem maradjunk a tegeződésnél. - oh, ha csak ennyi a kérésed.  - Nem tudom eddig hogy mentek az órák,de minden bizonnyal el fognak térni a mostani rendtől! Tehát van választási lehetőségetek, viszont ha nem úgy álltok a dolgokhoz, akkor szigorítani fogom ! - de kis cuki, hát nem ?! - Az első dolog amit szeretnék tisztázni az az órarendetek lenne ! Mivel a péntek kivételével minden nap van velem órátok, így választhattok,hogy : a héten négy matek van így helyett, hétfőn és kedden dupla tesi legyen és egy ének szerdán ami annyit jelent, hogy heti egy matek órátok lesz a négy helyett, vagy heti egy ének, és három tesi négy matekkal. - a heti egy matekért bármit ! Hope - al összenéztünk valószínű ugyan arra gondoltunk. Az osztály alig fél percen belül egyből rá is vágta,hogy heti egy matek legyen. - Rendben ! - bólintott Justin, majd írni kezdett. - Akkor ez után dupla tesi lesz, remélem mindenki hozott magával ruhát. - nézett fel egy pillanatra. - Csütörtökön első órába lesz matek, szóval addig ne is hozzatok cuccot. - tette le a tollat, és a füzetet. - A másik pedig amit szeretnék, az pedig az órák. Nem nagyon szeretem, ha közbevágnak, és ha nem figyelnek, vagy nem csinálják azt amit kell ! - a kis szigorú - Szóval még ha nem is megy valami, akkor legalább egy próbálkozást szeretnék látni ! És a jegyek. - nyalta meg először felső majd alsó ajkát. Istenem, ha nem akarja, hogy egy csapat tinilányt a földről kelljen felkaparnia ne csináljon több ilyet. - Egy hónapba két jegyet fogtok kapni ! Hónap elején, és végén. Remélem mindenkinek megfelel. - nézett körbe. Szerintem elég vicces látvány lehetett, ahogy bólogatunk, ugyanis a fejünk majdnem leesett. - Annak örülök. - mosolyodott el féloldalasan. - Akkor essünk túl egy bemutatkozáson mert nem egészen tudom ki kicsoda. - vakarta meg tarkóját, majd elnevette magát. Roose - ra pillantottam, aki a haját csavargatva nézte Justin, Amanda pedig bájosan mosolygott. Igen ez jellemző a két lányra. A legelső padsorral kezdtük,majd folyamatosan haladtunk előre. Kemény negyed óra alatt végeztünk is. Justin igen gyorsan megjegyezte a neveket, így nem volt probléma, ha valakit szólított - ami igen sűrűn megtörtént. Mikor kicsöngettek elpakoltunk, majd vállunkra tettük a táskákat, és kiléptünk a teremből.
-OMG. - sikítozott halkan barátnőm.
-Tudom. - fordultam felé vigyorogva.
-Nekünk van a legjobb sulis évünk. - karolt belém, majd húzni kezdett végig a hosszú folyosón, egyenesen az öltözőkig. - Kíváncsi leszek mibe lesz órán. - dobta le az egyik padra táskáját, ami egy nagyot koppant a benne lévő spray miatt.
-Szerintem abba amibe jött. - tettem én is a táskám barátnőmé mellé. - Hisz csak nem fog már beállni velünk futni. - ráztam a fejem hevesen hisz erre nem sok esélyt láttam.
-Bármi megtörténhet ! - rántott vállat, majd kutatni kezdett a tatyójába. Nem válaszoltam semmit, hanem helyette elkezdtem öltözni. Egy sima rövidnadrágot topot és egy Vans cipőt vettem fel. Hajam lófarokba kötöttem. Mikor mindenki elkészült megszólalt a csengő. Kimásztunk az öltözőből, és - szinte - egymást tartva tátott szájjal bámultunk előre. Hát nagyon nem jött be az , hogy ugyan abba marad mint amibe jött.

,

Prológus

Emma Montgomery

Egy újabb hétfő. De ez most más mint a többi. Egy újabb Szeptember elseje. Egy újabb tanítási év. Egy újabb tanulással töltendő év. Nagyszerű. Kicsit izgulok, milyen lesz újra a padba, és hogy vajon változtak - e valamit az osztálytársaim. Állítólag lesznek új diákok, és tanárok is, akikre kíváncsi vagyok. Gyorsan eltelt ez a nyár is mint mindig. Barátnőmmel Hope - al sokat találkoztunk a szünet alatt is, viszont az utóbbi egy hétbe alig beszéltünk valamit telefonon. De mától kezdte ez változni fog, aminek örülök. Az évnyitó pontban nyolckor kezdődik és kilencig tart, majd az osztályterembe bemutatják az új diákot - ha hozzánk kerül - és a tanárt is, majd elmondják az évi menetrendet, amivel el fog menni a fél nap, így kettőnél hamarabb nem fogok végezni. Ünneplőbe kell menni, ami nem a kedvencem, mert nem igazán szeretek kiöltözni, de most az egyszer kibírom. Kettő ruha közül kellene választanom de nem tudok, ugyanis mind tetszik. Tanácstalan vagyok. Remélem nővérem tudni fog segíteni.
-London ! - kiáltottam el magam, reménykedve benne nővérem meghallotta. Alig egy perc várakozás után London jelent meg az ajtómba.
-Igen ? - mosolyodott el. Szerintem sejtette miért hívtam.
-El kéne egy kis segítség. - mutattam az ágyra tett ruhadarabokra. London beljebb jött, majd megállt az ágyam előtt és nézegetni kezdte a két fekete textilt.
-Szerintem ezt vedd fel ! - kapta fel hirtelen az egyik fekete csodát, majd a kezembe nyomta azt. - Ameddig felveszed előszedem a többi kiegészítőt is ! - tolt be a fürdőszobába. Ha ruhákról van szó Londont nem lehet lelőni. A ruha amit választott nagyon szép volt, csak szerintem ez egy kicsit túlzás , hisz mégis csak évnyitóra megyek, de nem akarok ellenkezni, mert akkor holnap utánra se végeznék. Mivel a zuhanyzással már végeztem , és egy törülközőbe voltam, így gyorsan belebújtam ruhámba. Amennyire csak tudtam lehúztam félcombig. Megigazítottam, ugyanis úgy tekeredett testemen, mint a kígyó. Mikor rendbe találtam magam kiléptem a fürdőből. A szobám úgy nézett ki mintha bomba robbant volna. Az összes létező ajtó - fiók ami a szobába található kinyitva, a ruháim hol itt - hol ott a cipőim szintén. Egyedül a sminkes asztalomon volt rend.
-Istenem London. - néztem nővéremre hatalmas szemekkel.
-Ne foglalkozz te ezzel ! - legyintett, majd a sminkes asztalomhoz húzott. - Most pedig hunyd le a szemed. - utasított. Kérésének eleget téve, lehunytam szemeim, és vártam. Vártam, hogy elkészüljön London sminkemmel. Tíz perc alatt kész is lett vele. Nem volt erős, de mégis elegáns. Imádtam. Ajkaimra halvány rózsaszín kaptam ami feldobta az egészet.
-Nagyon tetszik. - néztem mögöttem álló nővéremre a tükörben, aki csak vigyorgott.
-Remélem a hajadra is ezt mondod majd. - esett neki 'sörényemnek', amivel hamar végzett. Bal oldalon egy vastagabb tincset be font, amit összefogott a kiengedett résszel, majd lófarokba a  kötötte.

 -Kész is ! - mosolygott rám a tükörből. Bólintottam egy nagyot, majd feltápászkodtam a székből. - Tessék itt a cipőd. - nyomott kezembe egy fekete magassarkút, aminek a sarka szegecses volt. Nővéremen támaszkodva bújtam bele cipőimbe. Máris magasabb lettem vagy tízet öt centivel. Kedvenc parfümömmel illatosítottam magam, majd kedvenc fehér táskámba beletette pár fontosabb dolgot, ami kellhet. Az egész alakos tükörhöz sétáltam, majd egy utolsó pillantást vetettem magamra. Nővérem felé fordultam, aki vigyorogva bólogatni kezdett, majd szorosan magához ölelt.
-Gyönyörű vagy Emma. - nyomott egy puszit arcomra. Én csak elnevettem magam, majd elváltam Londontól.
-Csak is miattad. - mosolyogtam testvéremre, aki csak mosolyogva lehajtotta a fejét. - Már ennyi az idő ? - kaptam riadtan tekintetem a falon csüngő órára ami szerint már 7:15 volt.
-Elvigyelek ? - nézett rám nővérem kérdően.
-Köszönöm de, megoldom, majd sietek. - nyomtam egy puszit arcára, majd kipördültem a szobámból. Lesiettem a lépcsőn - már amennyire egy ilyen cipőbe lehet sietni - majd a konyha felé baktattam. Elvettem egy almát a gyümölcsös kosárból, majd beleharapva egy nagyot, hagytam el a helységet, és vágtáztam a bejárati ajtó felé. Amíg a sulihoz nem értem, írtam egy üzenetet barátnőmnek, hogy várjon meg kint. Ilyenkor alig lehet mozogni a tornaterembe annyian vannak. Csupán ezt az egy dolgot nem szeretem az évnyitóba. Nem, nem vagyok stréber se könyvmoly csupán, jó látni az osztálytársaim, és jó velük hülyéskedni. Ennyi. Egyébként mindig is jó tanuló voltam, pedig alig tanultam valamit, és az órán se kifejezetten figyeltem.
-Sziaa. - ugrott nyakamba Hope, mikor odaértem az iskolához. Hirtelen ért így pár lépést hátrább mentem, de visszaöleltem barátnőm.
-Szia. - nevettem, majd eltoltam magamtól. - Csinos. - állapítottam meg, mikor végigmértem barátnőm. Hope egy csipkés félvállas egybe ruhát viselt, hozzá illő cipővel. Haja kontyba volt, sminkje hasonló volt mint az enyém.
-Te mondod ? - nézett végig rajtam. Én csak mosolyogva bólintottam.
-Gyere ! - indultam el befelé az épület felé, ugyanis már ötven volt. Hope úgy is tett, így együtt vonultunk végig a hosszú folyosón, mire elértük a tornatermet. Rengetegen voltak, így beletellett egy kis időbe mire megtaláltuk a saját osztályunkat. Mindenkinek köszöntünk,majd mi is beálltunk a sorba. Az osztályba nem került új tanuló, így minden marad a régi. Csupán egy valami szúrt szemet. Az pedig az osztályfőnök volt, - aki egyben az ének és tesi tanárunk is - nem volt jelen. Helyette egy fiatal fiú állt a sor mellett és az igazgatóhelyettes. Fekete csőnadrágot viselt, fehér testhez álló pólóval. Fekete cipőt, és zakót vett fel aminek ujját könyékig felhajtotta. Nem volt begombolva, így elérve az elegáns ám laza stílust is egyben. Vékony ezüst lánc lógott mellkasára, amit pólója alá rejtett. Haja tökéletesen beállítva az ég felé nézett, gyönyörű mogyoróbarna szemei csillogtak,tökéletes arcára hatalmas mosolyt ült ki, hófehér fogait kimutatva. Az összkép tökéletes volt, mintha csak most lépett volna ki valamelyik Vogue címlapjáról. Mikor elhalkult az eddig szólt zene Mrs.Ryan az igazgató mellé siettet, míg a fiatal fiú szorosan az osztály mellé állt. Tekintetem egyből elkaptam mikor övé találkozott enyémmel. Már mindent értettem. Ő az az új tanár akiről már annyit hallottam.

Szereplők

18 éves

21 éves

18 éves

20 éves