Prológus

Emma Montgomery

Egy újabb hétfő. De ez most más mint a többi. Egy újabb Szeptember elseje. Egy újabb tanítási év. Egy újabb tanulással töltendő év. Nagyszerű. Kicsit izgulok, milyen lesz újra a padba, és hogy vajon változtak - e valamit az osztálytársaim. Állítólag lesznek új diákok, és tanárok is, akikre kíváncsi vagyok. Gyorsan eltelt ez a nyár is mint mindig. Barátnőmmel Hope - al sokat találkoztunk a szünet alatt is, viszont az utóbbi egy hétbe alig beszéltünk valamit telefonon. De mától kezdte ez változni fog, aminek örülök. Az évnyitó pontban nyolckor kezdődik és kilencig tart, majd az osztályterembe bemutatják az új diákot - ha hozzánk kerül - és a tanárt is, majd elmondják az évi menetrendet, amivel el fog menni a fél nap, így kettőnél hamarabb nem fogok végezni. Ünneplőbe kell menni, ami nem a kedvencem, mert nem igazán szeretek kiöltözni, de most az egyszer kibírom. Kettő ruha közül kellene választanom de nem tudok, ugyanis mind tetszik. Tanácstalan vagyok. Remélem nővérem tudni fog segíteni.
-London ! - kiáltottam el magam, reménykedve benne nővérem meghallotta. Alig egy perc várakozás után London jelent meg az ajtómba.
-Igen ? - mosolyodott el. Szerintem sejtette miért hívtam.
-El kéne egy kis segítség. - mutattam az ágyra tett ruhadarabokra. London beljebb jött, majd megállt az ágyam előtt és nézegetni kezdte a két fekete textilt.
-Szerintem ezt vedd fel ! - kapta fel hirtelen az egyik fekete csodát, majd a kezembe nyomta azt. - Ameddig felveszed előszedem a többi kiegészítőt is ! - tolt be a fürdőszobába. Ha ruhákról van szó Londont nem lehet lelőni. A ruha amit választott nagyon szép volt, csak szerintem ez egy kicsit túlzás , hisz mégis csak évnyitóra megyek, de nem akarok ellenkezni, mert akkor holnap utánra se végeznék. Mivel a zuhanyzással már végeztem , és egy törülközőbe voltam, így gyorsan belebújtam ruhámba. Amennyire csak tudtam lehúztam félcombig. Megigazítottam, ugyanis úgy tekeredett testemen, mint a kígyó. Mikor rendbe találtam magam kiléptem a fürdőből. A szobám úgy nézett ki mintha bomba robbant volna. Az összes létező ajtó - fiók ami a szobába található kinyitva, a ruháim hol itt - hol ott a cipőim szintén. Egyedül a sminkes asztalomon volt rend.
-Istenem London. - néztem nővéremre hatalmas szemekkel.
-Ne foglalkozz te ezzel ! - legyintett, majd a sminkes asztalomhoz húzott. - Most pedig hunyd le a szemed. - utasított. Kérésének eleget téve, lehunytam szemeim, és vártam. Vártam, hogy elkészüljön London sminkemmel. Tíz perc alatt kész is lett vele. Nem volt erős, de mégis elegáns. Imádtam. Ajkaimra halvány rózsaszín kaptam ami feldobta az egészet.
-Nagyon tetszik. - néztem mögöttem álló nővéremre a tükörben, aki csak vigyorgott.
-Remélem a hajadra is ezt mondod majd. - esett neki 'sörényemnek', amivel hamar végzett. Bal oldalon egy vastagabb tincset be font, amit összefogott a kiengedett résszel, majd lófarokba a  kötötte.

 -Kész is ! - mosolygott rám a tükörből. Bólintottam egy nagyot, majd feltápászkodtam a székből. - Tessék itt a cipőd. - nyomott kezembe egy fekete magassarkút, aminek a sarka szegecses volt. Nővéremen támaszkodva bújtam bele cipőimbe. Máris magasabb lettem vagy tízet öt centivel. Kedvenc parfümömmel illatosítottam magam, majd kedvenc fehér táskámba beletette pár fontosabb dolgot, ami kellhet. Az egész alakos tükörhöz sétáltam, majd egy utolsó pillantást vetettem magamra. Nővérem felé fordultam, aki vigyorogva bólogatni kezdett, majd szorosan magához ölelt.
-Gyönyörű vagy Emma. - nyomott egy puszit arcomra. Én csak elnevettem magam, majd elváltam Londontól.
-Csak is miattad. - mosolyogtam testvéremre, aki csak mosolyogva lehajtotta a fejét. - Már ennyi az idő ? - kaptam riadtan tekintetem a falon csüngő órára ami szerint már 7:15 volt.
-Elvigyelek ? - nézett rám nővérem kérdően.
-Köszönöm de, megoldom, majd sietek. - nyomtam egy puszit arcára, majd kipördültem a szobámból. Lesiettem a lépcsőn - már amennyire egy ilyen cipőbe lehet sietni - majd a konyha felé baktattam. Elvettem egy almát a gyümölcsös kosárból, majd beleharapva egy nagyot, hagytam el a helységet, és vágtáztam a bejárati ajtó felé. Amíg a sulihoz nem értem, írtam egy üzenetet barátnőmnek, hogy várjon meg kint. Ilyenkor alig lehet mozogni a tornaterembe annyian vannak. Csupán ezt az egy dolgot nem szeretem az évnyitóba. Nem, nem vagyok stréber se könyvmoly csupán, jó látni az osztálytársaim, és jó velük hülyéskedni. Ennyi. Egyébként mindig is jó tanuló voltam, pedig alig tanultam valamit, és az órán se kifejezetten figyeltem.
-Sziaa. - ugrott nyakamba Hope, mikor odaértem az iskolához. Hirtelen ért így pár lépést hátrább mentem, de visszaöleltem barátnőm.
-Szia. - nevettem, majd eltoltam magamtól. - Csinos. - állapítottam meg, mikor végigmértem barátnőm. Hope egy csipkés félvállas egybe ruhát viselt, hozzá illő cipővel. Haja kontyba volt, sminkje hasonló volt mint az enyém.
-Te mondod ? - nézett végig rajtam. Én csak mosolyogva bólintottam.
-Gyere ! - indultam el befelé az épület felé, ugyanis már ötven volt. Hope úgy is tett, így együtt vonultunk végig a hosszú folyosón, mire elértük a tornatermet. Rengetegen voltak, így beletellett egy kis időbe mire megtaláltuk a saját osztályunkat. Mindenkinek köszöntünk,majd mi is beálltunk a sorba. Az osztályba nem került új tanuló, így minden marad a régi. Csupán egy valami szúrt szemet. Az pedig az osztályfőnök volt, - aki egyben az ének és tesi tanárunk is - nem volt jelen. Helyette egy fiatal fiú állt a sor mellett és az igazgatóhelyettes. Fekete csőnadrágot viselt, fehér testhez álló pólóval. Fekete cipőt, és zakót vett fel aminek ujját könyékig felhajtotta. Nem volt begombolva, így elérve az elegáns ám laza stílust is egyben. Vékony ezüst lánc lógott mellkasára, amit pólója alá rejtett. Haja tökéletesen beállítva az ég felé nézett, gyönyörű mogyoróbarna szemei csillogtak,tökéletes arcára hatalmas mosolyt ült ki, hófehér fogait kimutatva. Az összkép tökéletes volt, mintha csak most lépett volna ki valamelyik Vogue címlapjáról. Mikor elhalkult az eddig szólt zene Mrs.Ryan az igazgató mellé siettet, míg a fiatal fiú szorosan az osztály mellé állt. Tekintetem egyből elkaptam mikor övé találkozott enyémmel. Már mindent értettem. Ő az az új tanár akiről már annyit hallottam.