Második rész

Sziasztok ! Nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy csak most hozom a részt, hisz több mint egy hónappal ezelőtt kellett volna. Nagyon szégyellem magam! Rengeteg kisebb - nagyobb okok miatt nem hoztam részt amibe nem szeretnék belemenni, hisz az nem mentség semmire. A lényeg, hogy újra itt vagyok, és amint befejeződnek a blogok átalakítása - amit egyébként nagyon szépen köszönök Eszternek - heti szinten fognak jönni részek. Még pontosan nem tudom,melyik nap,de majd állítok össze egy időpont 'naplót' a blogok vezetésével kapcsolatban. A rész megérkezett, remélem tetszeni fog Nektek. Komizzatok, pipázzatok vagy írjatok a ChatBox - ban. :) 

Még egyszer nagyon sajnálom a kimaradást ! Igyekszem minél előbb hozni a 3. részt ! 

Love ya,

Ken. 

-Na látod, én meg mondtam ! - nyögte be végül barátnőm, visszarázva a valóságba minket. Justin egy sötétkék hasonló melegítőt viselt mint amilyenbe jött, és egy fekete trikóba bújt éppen bele, így kilátást nyerve tökéletesen kidolgozott felsőtestére.

-Igen te meg. Te mindent. - ráztam meg a fejem, visszatérve az 'élők' közé. Összenéztünk barátnőmmel, és elindultunk a többiek felé. Beálltunk a helyünkre,és vártuk a még kint beszélgető Justin, aki pár perccel később be is jött. Elmondta, a menetet, ami igen görcsös lett, de oké. Első sorban futással indítottunk, abból is három kör, utána bemelegítés,majd erősítő feladatok. Mind - e közben kaptunk zenét is,aminek örültem, hisz így jobban esik a mozgás. Legalábbis nekem. Második órán, szabad foglalkozás volt, ugyanis a másik osztály is Justinra maradt, mivel Mr.White - nak az igazgatóval kellett foglalkoznia. Aránylag gyorsan, és jól telt ez a két óra. Sokat segített, hogy kaptunk zenét,és az is persze, hogy Justin is csinálta velünk a feladatokat.

Órák után 

-Nyugi már ! - nevettem el magam, amint kiléptünk az iskola épületéből. Barátnőm teljesen fel van pörögve. Nem lehet lelőni. Nem tudom mi van vele.
-Én teljesen nyugodt vagyok. - vágta rá,majd leugrott a lépcsőről. Tényleg nem tudom mi van vele,de érdekel.
-Merre? - tettem fel a kérdést barátnőmnek, aki beletúrt hosszú barna hajába, majd telefonja képernyőjére nézett.
-Haza. Vigyáznom kell a húgomra. - forgatta meg a szemét. Hope és Annie között nem a legjobb a viszony. Nem édestestvérek.
-Segítenék, de megígértem Londonnak, hogy sietek haza. - fújtam ki hangosan a bent tartott levegőt.
-Noel még mindig nincs otthon ? - nyílt el barátnőm szeme. Megráztam a fejem, jelezve még nem nincsen. Egyébként Noel apánk, és üzleti úton van. - Már lassan egy hónapja Sydney - ben van.
-Sok a munka. - rántottam vállat.
-De ennyire ? -csóválta a fejét Hope.
-Hát látod. - sóhajtottam. - De mindegy is. Nem nagyon igyekszik haza,mellesleg csak Londonnal beszél telefonon. Velem nem igazán tárgyal. Nem tudom mi van vele.
-Nem ilyen volt. Az év elején még semmi baj nem volt.
-Hát látod ezt mondtam neked. - túrtam bele hajamba. Ekkor megszólalt a telefonom. Nővérem száma, és képe villogott a kijelzőn de csupán csak pár másodpercig. - Megyek, mert London már ideges. - forgattam meg a szemem, majd megöleltem barátnőm.
-Vigyázz magadra. - nyomott egy puszit arcomra. Elváltunk egymástól,majd mind a ketten megindultunk a megfelelő irányba. Gyorsan haza értem hisz szedtem a lábaim. Otthon nővérem a kanapé előtt ült, és bőszen nyomkodta telefonját.
-Szia ! - köszöntem Londonnak, majd a cipőm levetve, indultam el a lépcső felé.
-Milyen volt a suli ? - nézett utánam, testvérem.
-Fárasztó. - adtam egyszerű választ,a lépcső közepénél járva, majd pár pillanattal később már a szobámban voltam. Lepakoltam a fotelbe, majd levágódtam az ágyra. Törökülésbe elhelyezkedtem, majd ölembe vettem laptopom, és felnéztem a közösségi oldalakra. Így,hogy szó volt apáról, kíváncsi vagyok frissített - e valamit az elmúlt pár napban. Sydney nem éppen a szomszédban van, amit apa is nagyon jól tud, mégis állandóan Londonnal beszél. Velem már szinte szóba se áll. Nem tudom mi lett vele,de azért örülnék neki ha néha napján dobna egy üzit, hogy jól van. Az adatlapjára kattintva, az utolsó frissítést, pár perce végezte, ami annyit jelent, hogy fent van. Kíváncsi vagyok, hogy vissza fog - e írni. A chat - ablakban kikerestem a nevét, majd rákattintottam, és a felugró kis ablakba írni kezdtem.
Emma Montgomery : Szia apu. Hogy vagy, minden oké Sydneyben ? Mikor jössz haza ? Örülnék, ha néha legalább egy üzenetet írnál, hogy jól vagy ! - küldtem el, ezt a pár mondatot. Igazság szerint sok esélyt nem láttam, hogy megnézni, na meg hogy válaszolni fog, de kellemesen csalódtam, ugyanis alig fél percen belül már érkezett is a válasz.
Noel Montgomery : Szia szívem, igen minden oké, bár rengetek a munka. Még nem tudom, amint végzünk a feladattal, Dan szerint még egy hét, de legkésőbb két hét és otthon vagyok. Ne haragudj Em, de egyik helyről a másikra rohanunk annyi szabadidőm nincs, hogy normálisan nyugodtan meg tudjak inni egy kávét. Rengetek értekezlet van, konferencia, bemutató.

Emma Montgomery : Az még nagyon sokára lesz :( Jó persze megértem, de azért két hely távolsága között írhatnál, vagy hívhatnál. Londonnal állandóan beszélsz, velem meg szóba se állsz.
Noel Montgomery : Hamar el fog telni. Nővéreddel se beszélek állandóan, csupán egy két szót, de ennyi. Most komolyan így gondolod ?
Emma Montgomery : Teljesen komolyan !!! De mindegy ez valószínű semmin se változtat ugye bár. De mind egy felejtsd el. Milyen ott ?
Noel Montgomery : Azért jó tudni, hogy a saját lányom, úgy gondolja, hogy kerülöm. Sajnálom már mondtam, de muszáj dolgozni. Szép hely,nagyon is. Jó levegő. Ha vége van ennek az egésznek, és hazaértünk, majd eljövünk együtt is, ha lesz kedvetek.
Emma Montgomery : Nem azt mondtam !! Csak, azt hogy Londonnal beszélsz, velem nem. Nekem mindegy.
Noel Montgomery : Emma, ne legyél már ilyen ! Muszáj dolgozni, tudod te is. 18 éves vagy azt hittem már meg tudod érteni, ha Londonnal kell maradnod.
Emma Montgomery : Értem én. És tudom. Csak rossz. Ennyi az egész.
Noel Montgomery : Nekem is, elhiheted, De mennem kell, majd beszélünk. Szeretlek titeket ,és vigyázzatok magatokra !! <3
Emma Montgomery : Hát jó. Mi is szeretünk,és vigyázunk ! Ti is ! Puszi :* <3 - küldtem el - nagy valószínűséggel az utolsó - üzenetet, majd lecsuktam a laptopom. Megérte, hogy dolgoznia kell, de mégis csak a lányai vagyunk, foglalkozhatna kicsit többet velünk. Kis koromban is, állandóan bébiszitterek vigyáztak ránk, amíg apa dolgozott. Kicsit már sok. Ha pedig mégis van egy kis szabadidőnk, akkor se lehetünk hármasba sehol se, ugyanis apa eléggé .... öhm szóval szerintem ha azt mondom, hogy a 18- 90 éves kör közötti nők megfordulnak utána az utcán akkor értitek, nem ?! Szépséghiba annyi, hogy mikor London született apa még csak 17 volt, még gyerek, és nagyon azóta se nőtt fel. Legalábbis külsőre. Komoly, felelősségtudó 37 éves két gyerekes apa, egy 20 éves testébe 'zárva'. Baba arc, modell testalkat, kisfiús vonások, fiatalos stílus. Nem nagyon hiszik el róla, hogy már bőven harminc fölött van, és van két lánya, így a családi programok általában egy úgymond kisebb interjúval végződnek. És akkor még csodálkozik, hogy ki vagyok akadva. London könnyen van ő nem hisztizik ugyanis volt már rá példa, hogy elment apával dolgozni, én pedig a suliba punnyadtam a könyvek felett. És sokak szerint szerencsés vagyok, csak mert meg van mindenünk. Hát tényleg,milyen igazuk van.
-Emma,te az élők között vagy egyáltalán ? - csettintett (??) nővérem orrom előtt. Ennyire elgondolkoztam volna ?! Uhh ciki.
-Azt hiszem. - túrtam bele hajamba, majd a gépet az éjjeliszekrényre tettem.
-Mi a baj ? - ült le mellém, majd térdemre simított. - Valaki valami olyat írt ? - nézett a laptop felé.
-Nem , csak, csak apával beszéltem. Még egy hét de lehet hogy kettő, és haza jönnek. - sóhajtottam
egy nagyot.
-Nekem is hiányzik, hidd el. Már lassan több mint egy hónapja nincs itthon.
-Tudom, hát épp ez az. Állandóan csak a munka, nem sok ideje van ránk.
-Azért ez nem éppen így igaz. - rázta a fejét nővérem. - Azért szoktunk merre sok fele.
-Ja csak épp minden öt percbe valaki odajön, hogy melyikünk van együtt vele. - húztam el a szám.
-Örülj neki. - nevetett nővérem. - Legalább nem olyan mint a többi apa. Laza, minden hülyeségbe benne van, olyan mint egy tinédzser, és igen sokan ismerik a Montgomery nevet, neki köszönhetően. A húszasok között simán elvegyülne.
-Igaz. - simítottam tarkómra. - Mellesleg azt írta, hogy majd elvisz minket Sydneybe.
-Na látod. Egyébként ha hazajöttek, egy ideig biztos nem fog elmenni itthonról. Felújítások lesznek a cégnél.
-Valami jó hír. - tápászkodtam fel a helyemről. - Mi lenne ha tartanánk egy csajos estét ? - néztem tesómra, aki bólintott egy nagyot. - Akkor gyere. - húztam fel az ágyról, majd vigyorogva nyomtam egy puszit arcára, és kihúztam a szobámból.

Egy hónappal később :

Ez alatt egy hónap alatt rengeteg minden történt. Minden a suliba kezdődött. Roose - al való balhénk végett kaptunk egy egy igazgató beírást, amit egy szaktanári követett ugyanis órán rajta kaptak a telefonozáson. Utána London, és a pasija. A srácot még nem láttam, sőt még a nevét se tudom, de nővérem alig volt otthon az egy hónap alatt. Aztán apa. Persze az egy max két hétből egy hónap lett. Mindenkivel összevesztem, egyedül barátnőmmel nem. Londonnal nem igazán szóltunk még egymáshoz a mai nap folyamán, de ezen nem is szándékozok változtatni. Apára is haragszok, vele is sikerült összevesznem telefonba. Ez nem az én évem. Szeptember első fele még elment, de a vége már katasztrofális volt. Na nem mintha az október jobb lenne. Londonnal a repülőtéren ácsorogva várjuk apáékat, akiknek nem rég szállt le a gépük. Nem sok kedvem volt eljönni, legszívesebben otthon lennék az ágyamba, és valami jó vígjátékot néznék egy halom párna között, de nem lehet. A repülőtér dugig van,pedig még csak reggel hét óra. Kezembe pénztárcám, telefonom és kulcsaim szorongatom, míg London engem bámul. 

-Nem mehetnénk már ?! - néztem szét, de apát még sehol se láttam.

-Talán ha jó irányba nézelődnél ! - mutatott hátam mögé, nővérem. Megfordultam, és egyből kiszúrtam apát. Akár egy húsz éves. 

-Legalább egy kicsit örülhetnél. - kezdett el húzni Noel felé London. Happy vagyok. Tényleg. Csak rossz kedvel. London már réges rég apa nyakába lóg, én pedig mint egy hülye,állok a reptér közepén és várok. Várok, hogy kiölelgessék magukat és induljunk.

-Em. - nyomott egy puszit fejem búbjára Noel, és szabad kezével szorosan magához ölelt, ám mikor rájött, hogy semmi reakció eltolt magától. - Kisasszony hisztizik, mit követtem el ? - nézett rám kérdően.

-Oh, semmi említésre méltót. Mehetünk ? - kérdeztem majd választ meg se várva indultam el kifelé.

London szemszöge :

  

Emma egész nap hisztizett,de hogy mi baja van nem tudom. Nem szól hozzám, csak ha muszáj apával is flegma. Nem tudom mi ütött belé. Egy hónapja mintha kicserélték volna. Rá se ismerek. Ez nem az a lány akit én ismerek. Ez egy ördög. Nem tudom mit csinált a húgommal, de kérem vissza !!

-Nem tudom. Egy hónapja rá se ismerek. Mintha kicserélték volna. - válaszoltam Noel kérdésére, majd méregzsák után siettünk.

-Még nem csinált ilyet. Hiszti volt már, de ilyen még nem. Nagyon remélem, hogy semmire nem jött rá.

-Nyugi,semmire. Szerintem az a baja, hogy alig vagyunk együtt. Sőt biztos. Justinnal is beszélnem kellett, nem sok időm volt Emmára, na meg a Sydney s sztori. Olyan kicsi még. Lehet hogy 18 éves, de benne van a még kislány, aki vágyik a figyelemre, azt viszont valljuk be, hogy igaza van. 

-Szerintem mind hármunknak ugyan olyan rossz ! De ez csak is Emma érdeke. Miatta csináljuk azt amit. - komolyodott el apa. 

-Hát de semmit nem tud erről, azért őt is megértem.

-Persze én is, de inkább még mindig csak ő durrogjon mint más. - csapta le a csomagtartót, majd megköszörülte a torkát. Telefonját zsebébe csúsztatta. - Gyere. - váltott normál hangnemre, majd beszálltunk a fekete kocsiba. 

Emma szemszöge : 

Fél órával később, már a nappaliba kapcsolgattam a falra szerelt laptévé csatornái között valami normális film után kutatva. Nővérem a nappali másik felébe, míg apa az emeleten pakol. London többször is próbált beszélgetést kezdeményezni, de  nem sok sikerrel, ugyanis csak vállrántással válaszoltam, így inkább laptopjába temetkezett. Mindenhol szappanopera van, így inkább a SpongeBob mellett döntöttem.

Noel szemszöge :

Teljesen megértem Emma viselkedését, és sajnálom, hogy nem lehetünk többet együtt, de ha tudná az igazságot akkor megértené mi miért történik, de az ő biztonsága érdekében nem tudhatja meg, hisz ki tudja hogy reagálna rá. Egyszer el kell majd mondanom neki, de nem most, és nem ma. A Sydney - s sztorit szerencsére elhitte, és London is nagyon jól titkolja a dolgot. Nagyon sötét kör közepébe csöppent Emma, London pedig ... Ő pedig már 'védelmező'. Nem, nem én vittem bele a rosszba a lányaim. Ők már A rosszba születtek. Ez egy sötét és mocskos kör, amiből nincs kiút ....!

Sziasztok, még annyit szeretnék így a történet végéhez fűzni, hogy Noel Montgomery új főszereplője a történetnek,ezért is volt szó róla olyan gyakran. Justin a 3. résztől fog folyamatos szereplője lenni a történetnek, és a bonyodalmak kezdete is onnan fog kezdődni ! :) 

Új szereplő :

Noel Montgomery, 37 éves Emma és London apja. Fiatalos külseje néha 'átok' ám a szituációk többségében áldás. Komoly, szigorú, ám bizonyos körökben olyan akár egy rossz gyerek. Imádja lányait, ám egy sötét titok miatt keveset van kisebbik gyerekével, míg nagyobbikkal rendszeresen. Sokan azt hiszik, a két lány valamelyikének párja, ám ez sem őt sem a lányokat nem zavarja, hisz büszke arra, hogy a korához képest fiatal külsővel áldották meg. Sokan ismerik,és tartanak is tőle. Sokszor mondogatta, és mondogatja is : Addig örülj amíg egy kicsit is kedvellek ! 

Noel